177. Nem az a kegyesség, ha arcotokat napkelet és napnyugat felé fordítjátok. Ám, az igaz kegyesség az, ha valaki hisz Allahban és a Feltámadás napjában és az Angyalokban, és a Könyvekben, és a Prófétákban és az, aki vagyonát, ahhoz való ragaszkodása ellenére is, odaadja a rokonainak, az árváknak és a szegényeknek és az úton lévőknek és annak, aki kér és a rabszolgák kiváltásáért.  És az imát elvégzi, és megadja a zakatot és azok, akik kitartóak a szűkös szorult helyzetben, a bajban és a csapás idején. Ők azok, akik igazak és ők az istenfélők.

178. Ó ti, akik hisztek! Előíratott nektek a bosszú a megtorlás, a meggyilkoltak esetén: a szabad a szabadért, a szolga a szolgáért, a nő a nőért. Ám, ha valaki a gyilkosnak elnéz, megbocsát a megölt testvére valamit, úgy a követelése az elismert módon és a vérdíj fizetés a számára illendő módon. Ez könnyítés a ti Uratoktól és könyörület. És, ha valaki ezt ezután áthágja, annak fájdalmas büntetés lesz a része.

179. És nektek a megtorlásban élet megmentése van! Ó ti ésszel bírók! Talán istenfélők lesztek.

180. Előíratott számotokra, ha valakihez közületek közeleg a halál és javakat hagy hátra, a végrendelkezés a szülők és rokonok javára a megfelelő módon, számon tartott kötelességként az istenfélők számára.

181. Aki pedig megváltoztatja azt azután, hogy hallotta, annak bűne azokon van, akik megváltoztatják. Allah bizony Halló és Tudó.

182. Ám, ha valaki az örökhagyó részéről részrehajlástól, vagy bűnös dologtól tart, és az örökösök között egyezséget akar elérni, azon nincs bűn. Bizony Allah Megbocsátó és Könyörületes.