01. Alif-lam-mim.
02. Ez a Korán, amelyben nincs kétely; útmutatás ez az istenfélők számára.
03. Akik hisznek a láthatatlanban és akik elvégzik az imát és abból, amivel gondoskodtunk róluk - adakoznak.
04. És azok, akik hisznek abban, amit lebocsáttatott Mohamednek és abban, ami előtted kinyilatkoztatott, és a Túlvilággal kapcsolatban szilárd a meggyőződésük.
05. Ők az Uruktól származó Vezetést követik. Ők azok, akik boldogulnak.
06. És bizony azok számára, akik hitetlenkednek, mindegy, hogy intetted-e ó Mohamed őket, vagy nem intetted őket, ők nem hisznek.
07. Allah borítót helyezett a szíveikre és a hallásukra és a szemükre. És nekik hatalmas büntetés jár.
Röviden: Hogyan éljünk? Imádkozzunk, adakozzunk, higgyünk.
Magyarázatok:
- Az első ája némi magyarázatra szorul: a Koránban több olyan írásjel is előfordul egyes szúrák elején, amelyek nem ismertek az arab ábécében. Ők a rejtélyes betűk, amelyeket csak Isten ismer, bár egyes elméletek szerint ezek Isten, Gábriel arkangyal és Mohamed próféta jelképei.
- A 7. ája is talán félrevezető lehet, nekem legalábbis az volt. Itt nem arról van szó, hogy a hitetleneket még külön meg is gátolná Allah a megvilágosodásban, hanem arról, hogy aki elutasítja az iszlámot, az képtelen lesz tisztán látni.
Szójegyzék:
- Mohamed (570-632): Most csak röviden, majd később részletesen vesszük. Ő az utolsó próféta, az iszlám alapítója. Mekkában született, rendszeresen elvonult meditálni remeteként; negyven éves korában látogatta meg Gábriel angyal és kezdte tanítani a Koránra. 613-tól prédikált. Mivel Mekka ekkor bálványimádók irányítása alatt állt, üldözték a muszlimokat, így végül 622-ben Medinába költözött. Itt sikerült egyesítenie több arab törzset és 629-ben elfoglalta Mekkát. Haláláig sikerült egyesítenie az Arab-félszigetet.
- Túlvilág: Ahogy a Feltámadás Napjánál már tárgyaltuk, a halál átmeneti állapot, amely a Feltámadás Napján ér véget, és Allah jó és rossz tetteink és szándékaink alapján a Paradicsom vagy a Pokol valamely szintjére helyez minket.
- Vezetés: Nem találtam rá Wiki-szócikket, de magáért beszél a szó.
