282. Ó, ti, akik hisztek! Ha megszabott időre adóssági ügyet bonyolítotok le egymás között, azt írjátok le! Egy írnok írja le közöttetek méltányos módon. Egyetlen írnok sem tagadhatja meg, hogy leírja úgy, ahogyan Allah tanította meg. Írjon! Az diktáljon, akit az adósság terhel, és félje Allahot, az Urát, és ne igyekezzen levenni az összegből semmit. Ha az adós gyengeelméjű, vagy gyámoltalan, avagy nem képes diktálni, akkor a gyámja diktáljon méltányos módon. Két tanút hívjatok férfiaitok közül! Ha nincs két férfi, akkor egy férfi és két asszony, olyanokat, akikkel elégedettek vagytok, mint tanúk! Ha egyikük megtéved a másik emlékeztesse és figyelmeztesse. A tanúk pedig nem húzódhatnak ha felszólíttatnak. Ne tekintsétek méltóságon alulinak, hogy írásba foglaltatik, legyen az kevés, avagy sok, egészen a szabott időig. Így méltányosabban viselkedtek Allah előtt, megfelelőbben végzitek a tanúskodást, és biztosítjátok, hogy ne merüljenek fel kételyek. Ha azonban olyan dologról van szó, ami éppen jelen van, és magatok között forgatjátok, akkor nem tekinthető vétketeknek, ha nem írjátok le. De, ha adásvételt bonyolítotok le, akkor hívjatok tanúkat! Nem bántalmaztathatik sem az írnok, sem a tanú! Ha mégis bántalmazást követnétek el velük szemben, akkor hibát követtek el. Féljétek Allahot! Allah tanít benneteket. Allahnak mindenről tudomása van.

283. Ha úton vagytok és nem találtok írnokot, akkor óvadékot kell letétbe helyezni. Ha valaki valami letétet bíz valaki másra, az adja vissza a letétet, akire bízták! És félje Allahot, az ő Urát! Ne titkoljatok el tanúságot! Aki eltitkolja, annak vétkes a szíve. Allah tudja azt, amit ti tesztek.