130. Ó ti, akik hisztek! Ne használjátok az uzsorát többszörösen megsokszorozva! Féljétek Allahot. Talán boldogultok.
131. És féljétek a Poklot, amely előkészíttetett a hitetlenek számára.
132. És engedelmeskedjetek Allahnak és Mohamednek. Talán könyörületben részesültök.
133. Egymással versengve buzgólkodjatok az Uratok bocsánatáért és egy Kertért, amelynek szélessége akkora, mint az egek és a föld, amely előkészíttetett az istenfélők számára.
134. Akik adakoznak a jó sorukban és a rossz sorukban, akik haragvásukat elfojtják és az embereknek megbocsátanak. Allah szereti a helyesen cselekvőket.
135. És, akik ha valamilyen bűnös dolgot visznek véghez, vagy önmaguk ellen vétkeznek, megemlékeznek Allahról és az Ő bocsánatát kérik a bűneik miatt. Ki más is bocsáthatná meg a bűnöket, ha nem Allah! Akik nem makacsolják meg magukat abban, amit tettek és tudván tudják.
136. Az ő jutalmuk az Uruktól származó megbocsátás és Kertek, amelyek alatt folyók folynak, örökkön azokban fognak majd tartózkodni. Milyen pompás jutalom ez a cselekvők számára.
137. Már előttetek is meg voltak a szokásos eljárások. Járjatok a földön és nézzétek meg milyen sors jutott a meghazudtolóknak!
138. Ez a Korán világos magyarázat az emberek számára. Továbbá útmutatás és intő figyelmeztetés az istenfélők számára.
139. Ne csüggedjetek és ne szomorkodjatok! Ti lesztek a felülkerekedők, ha hívők vagytok.
140. Ha seb ér el benneteket, úgy hasonló seb érte el a korábbi népet is. Ilyenek a napok jók és rosszak! Mi forgandóvá tesszük azt az emberek között. Hogy Allah megismerhesse azokat, akik hisznek közöttetek és, hogy mártírokat választhasson közületek. Allah bizony nem szereti a bűnösöket.
141. És, hogy próbának vethesse alá Allah azokat, akik hisznek és, hogy eltörölje a hitetleneket.
142. Vagy talán azt gondoljátok, hogy beléphettek a Kertbe anélkül, hogy Allah megtudná kik azok közületek, akik harcba szálltak. És anélkül, hogy megismerné az állhatatosan kitartókat.
143. És bizony korábban kívántátok a halált, még azelőtt, hogy találkoztatok volna azzal. Most íme láttátok, és figyelitek azt.
Röviden: A versek történelmi kontextusa az uhudi csata, így talán világosabb, miről szólnak, mire utalnak. Féljünk a Pokoltól, várjuk a Mennyet; ne tegyünk rosszat, de tegyünk jót; kérjünk bocsánatot; lesznek könnyebb és nehezebb napok.
Magyarázatok:
- A 137. vers arra utal, hogy az aktuális 7. század előtt is megtörtént már minden hasonló eset, nincs itt semmi új.
- A 143. vers a kontextust figyelembe véve arra utal, hogy elvben vállalták a harcot és halált is akár, ám amikor ténylegesen harcra került sor Uhudnál, akkor mégsem vállalták.
Szójegyzék:
- -
